A Berva-barlangot először „Drótlyuk” néven, ősrégészeti dolgozatának 11. oldalán először Bartalos Gyula említi. Később, 1927. évben a Természetbarátok Turista-Egyesülete egri osztályának tagjai kísérelték meg a barlang fölötti töbröt kibontani és az üreg folytatását kikutatni. Újabban Dancza János kereste fel a Drótlyukat 1930. évben, azt átkutatta, felmérte és vázlatos térképrajzait elkészítette.
A M. Kir. Földtani Intézetnek 1933. évi, Eger vidékén eszközölt barlangkutatásai alkalmával, mindenekelőtt ennek a barlangnak felásatására került sor. Az üreg felmérése és helyrajzi viszonyainak megállapítása után, a kutatás első napjai a próbaásatással teltek el. Ennek eredményeként kiástuk a bejáratot fenékig. A humusztakaró alatt világosbarna mészkőtörmelékes barlangi agyag rakódott le, amelyből a barlangi hiéna, a barlangi medve, a mammut; az óriásgím és más jégkori emlősök csontmaradványai kerültek a felszínre. Alatta homokos, kavicsos agyag következett a fenékig, ez azonban meddő volt.
Az eredményes próbaásatást a barlangnak rendszeres kiásatása követte, azonban az előtéren sziklapárkány állta útját a talicskázásnak. Először ezt kellett vízszintesre lerobbantani. Ennek befejezése után megindult a barlang kitöltésének négyszögek szerinti kiásatása a fenékig. Először az előtér, azután a folyósó elülső és hátsó szakaszát ástuk ki, állandó eredménnyel. A világosbarna, mészkőtörmelékes barlangi agyagból ugyanis nap-nap után változatos jégkori fauna maradványai kerültek a felszínre.
A Folyósó végére érve egy itt keletkezett és kitöltődött, Zsomboly kiásatására került sor. Ezt a nagy munkát először belülről, a felhalmozódott anyag leomlasztásával kezdtük meg, s amikor a töbör alja beomlott és a barlang, illetve Zsomboly közötti összefüggés létrejött, megindult a Zsomboly oldalain lerakódott humusz és mészkőtörmelék lefejtése is. Legvégül a Zsombolyt átívelő Kőhíd alatt összegyűlt anyagot távolítottuk el, s ezzel az ásatás véget ért. Hátra lenne még a Zsomboly aljának a kitakarítása, ami azért volna fontos, mert valószínű, hogy a barlangnak itt folytatása van. Mivel azonban az itt lerakódott patakhordalék meddő volt, az amúgy is sok időbe került ásatást lezártuk.
Az ásatás vezetésem alatt 1933. évi június 2-tól július 18-ig tartott. A munkában résztvettek: Csutor Gyula, Horváth József és Kovács József barlangkutató munkások.
A Berva-barlang (Drótlyuk) Felnémet község (Heves m.) határában, a Berva-völgy alsó szakaszának bal partján, az egri Berva-völgyi Cserkészpark területén fekszik. A Berva-patak a Dianna-lápa területéről ÉK-DNy-i irányban egészen a Berva-rétig folytatja útját a Pap-hegy és a Farkas-lyuk nevű sziklás hegyoldalak között a völgy összeszorul, s innen a Berva-rétig összeszűkült völgyszakaszt alkot. A Berva-rét közelében a völgyszoros hurkot formál, magába foglalva az alacsony, sziklás dombot. E domb nyugati oldalán, közvetlenül a tető alatt, van a barlang nyílása. Ettől valamivel feljebb, a domb tetején kicsi, szűk töbörre, a barlang hátsó, beomlott részére találunk. Felnémetről kocsiút vezet a cserkészparkba, ahonnan rövid gyalogúton a barlanghoz érünk.
A bejárat a völgy talpa fölött 13 m magasságban fekszik. Eredetileg 2 m széles és 1.5 m magas félkör alakú lyuk volt, amely befelé fokozatosan alacsonyodó és összeszűkülő, hosszúranyúlt üregbe vezetett. A 10. méternél már csak 1.5 m széles és 0.5 m magas volt, a 13. m-nél azonban kiszélesedett és olyannyira felmagasodott, hogy egy ember is felállhatott volna benne, ha az itt felhalmozódott sok agyag és mészkőtörmelék a barlangot el nem torlaszolja.
A nyílás előtti szűk, nyílt Előteret a hegyoldal peremén sziklapárkány veszi körül, aminek alapján az ásatás előtt is meg lehetett állapítani, hogy valamikor a patak kívülről befelé folyt. A barlang fölött az említett kis Töbröt ívalakú mészkőáthidalás, a Kőhíd választja ketté. A Töbröt jórészt agyag, humusz és kőtörmelék töltötte ki.
A barlangot kitöltő anyag kiásatása után a belső üreg arculata lényegesen megváltozott és most már tiszta képet nyújt annak kialakulásáról. A kiásott barlang jelenleg a következő részekből áll: a barlang előtt először keleti, majd délkeleti irányban a 6 m hosszú és 1.5 m széles, kívülről befelé lejtő Előtér húzódik. Ennek összeszűkülő külső sziklás alja egykor patakmeder volt. Ezt a csatornát kifelé, a meredek hegyoldalon, mint tudjuk, sziklapárkány zárta el, befelé pedig a 3 méter magas és 4 méter széles Bejárattal a barlangba vezet. A Bejárat felső részében kiszélesedik és teteje ívalakban lekerekített.
A Bejáratból az egységes 12 méter hosszú, átlag 2 méter széles és 3 méter magas, kívülről befelé lejtő Folyósó keleti irányban halad. Ezt az ásatás szempontjából külső és belső szakaszra osztottuk. Mennyezete mindvégig sima, helyenként sekély kiöblösödésekkel. Sziklafeneke tompa szögben összeszűkül. A 2 méter fölött szűk, 2 méter magas Kürtő a mennyezetről a hegytetőre mered és ugyanitt a délnyugati oldalból nyugati irányban 3 méter hosszú, szűk Rókalyuk kifelé vezet.
A Folyósó végén 6 méter hosszú, 2.5 méter széles és 8 méter magas Zsomboly a hegytetőre nyílik. Ennek az alja még nincs kiásva, s így teljes magassága, illetőleg- mélysége még ismeretlen.
A Zsomboly délkeleti falával párvonalasan délnyugatról északkeletre menő hasadék húzódik, ennek mentén délnyugatra és valamivel feljebb kisebb terjedelmű Fülke fejlődött. A Zsomboly oldalain csavarszerűen lefutó, kiálló peremek és közbeeső kivájások tűnnek szembe, szádáját a felszínen, ívalakban 2.5 méter széles szikladarab, az említett Kőhíd hidalja át. A Zsombolyt az ásatás előtt tölcséralakban agyag, humusz és kőtörmelék töltötte ki, miáltal kicsi Töbör keletkezett.
A kiásott barlangnak eddig ismert hosszúsága 16 méter.
A Berva-barlang kőzete világosszürke, tömör mészkő, amellyel helyenként konglomerátum-padolt váltakoznak. Ez arra enged következtetni, hogy ezen a helyen tengerpart volt, ahová egy a Bükkből jövő folyó torkolt. A konglomerátum nemcsak a barlang fölötti hegytetőn és ennek környékén is sok helyen látható. A konglomerátum kavicsszemei világos és sötétszürke mészkőből állnak.
A barlang eleje, a mostani Előtér, egy DK-ÉNy irányban haladó, a Folyosó pedig egy K-Ny-i irányban menő hasadék mentén fejlődött. A barlang környezetét más irányú kisebb hasadékok is szelik. Ezek közü1 említésre méltó a Rókalyuk hossztengelyében K-Ny-i irányban terjedő kisebb hasadék, amely az előtér hasadékával keresztezve a bejárati Kürtőt hozta létre. Egy másik ilyen hasadék a már említett DNy-ÉK-i ez viszont a Zsomboly keletkezésénél játszott fontos szerepet.
A barlang földalatti patakmedernek parányi maradványa: ennek elülső és hátsó vége, elöl nyílt Előteret, hátul Zsombolyt alkotva beomlott. Miután a fenék kívülről befelé lejt, a folyásnak is ilyen irányban kellett történnie. A harmadkor végén, vagy a pleisztocén elején a Berva-patak a barlang magasságában folyt, s ekkor vagy a pataknak minden vize, vagy csak annak egy része a barlangba folyt. A víz nemcsak nyíláson, hanem a környező szűkebb repedéseken és csatornácskákon is a barlangba tódult. Hogy a vízjárás időnként nagy volt azt a Folyosó alján talált öregszemű, néha gyermekfej nagyságú kavicsok és a falakon látható mély kivájások is bizonyítják.
A patak először magasabban, közvetlenül a mennyezet alatt folyt, s ekkor nemcsak az oldalakat, hanem a mennyezetet is kivájta, amiről az oldalsó öblösödések és a mennyezeten látható sekély kivájások tanúskodnak. A magasabban folyó patak első medrét az oldalakon megmaradt kiálló medermaradványok is jelzik. Később a patak vize mélyebbre szállt, s ekkor az alacsonyabb szintben levő medrét vájta ki, amely az alsó kiálló medermaradványokban maradt fenn. A patak végül a barlang mostani szűk fenekén folyt, az ásatás alkalmával feltárt kavicsot, homokot és iszapot lerakva.
A folyó vizének a barlang végén levő Zsomboly alján kellett eltűnnie, s így az itt felhalmozódott anyag kiásatása esetében remény van arra. hogy a barlang folytatását megtaláljuk.
A mondottakból kitűnik, hogy a barlangot bővizű patak sodra, főleg annak bőséges hordaléka vájta ki. Később a Berva-patak szintje annyira süllyedt, hogy vize elhagyta a barlang járatait, s megkerülve annak közvetlen környezetét a mostani hurokalakú szűk, nyílt völgyszakaszában folytatja kivájó munkáját. A barlang száraz lett s most indult meg a barlangi agyag, a mészkőtörmelék s végül a humusz lerakódása. Ezek az anyagok, mint fentebb említettem, a barlangot majdnem teljesen kitöltötték és az időnként ottlakott- és ottpusztult emlősök csontmaradványait rétégeik közé zárták.
Mivel a barlang üregei közvetlenül a hegytető alatt vannak, mint hasonló esetekben, úgy itt is egyes részei pusztulni kezdtek. Ilyenek a barlang elején beomlott mennyezet és az Előtéren képződött nyílt csatorna, különösen pedig a végén fejlődött Zsomboly. A tökéletlen beszakadásnak szép példája a Zsomboly fölött épségben maradt mennyezetrész, a keskeny, ívalakú Kőhíd. A pusztulás további fejleménye a Zsombolynak kőtörmelékkel, barlangi agyaggal és humusszal történt kitöltése volt. Így jött létre az ásatás előtt még fennállott Töbör.
A barlangban lerakódott üledékék, alulról fölfelé; a következő rétegsort mutatják:
